mese 42 banán vagy nánab
forditás: Nikolett Pazgyera
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334 79
74
|
------------------------------
|
Banán vagy nánab
Hol volt, hol nem volt, volt
egyszer a kókusz királyság. A majmok, akik ott éltek, a kókusz belső, érett
részét ették, amely a fő eledelük volt. A király felügyelte az ültetvény
rendben tartását, és természetesen ő volt az, aki a hasznot lefölözte az eladásuk
után. Egy nap valamilyen penészgomba támadta meg a fákat és a szüret nagyon
rossz lett, így a kókusz királyságban a majmok éheztek. Persze a törzsnek a
tagjai elkezdtek más élelem után nézni. Az egyik közülük beült egy kis
csónakba és átlapátolt a folyó túloldalára, a banán királyságba. Megkérdezte
az ott élő majmokat, hogy mit esznek, mire ők megmutatták a banánjaikat, ill.
a kertjeiket, amiket természetesen a banán király felügyelt. Hősünk, néhány háztartási terméket
becserélt banánra, majd hazalapátolt. Azon nyomban ment is a piacra, hogy
szétossza a banánokat az éhező tömegnek, és beszámoljon nekik az alternatív
élelemforrásról. Azonban mielőtt szétoszthatta volna a banánokat, katonák
jöttek és elvették azokat, őt magát meg a király elé cipelték. Amint egyedül
maradt a királlyal az megkérdezte tőle "Honnan szerezted ezeket?"
"Keresztüleveztem a folyón és néhány itthoni terméket elcseréltem
ezekért a gyümölcsökért." Válaszolta, majd megmutatta, hogyan kell
leszedni a banán héját és megenni a gyümölcsöt. Mosolyogva várta, hogy
megjutalmazzák. Viszont a király e helyett hívatta a katonákat és lefogatta,
majd kimenet az erkélyére, hogy beszédet mondjon az összegyűlt tömegnek. A
majmok, amint megpillantották, örömujjongásban törtek ki a téren. Felemelte a
kezét, mire a tömeg elhallgatott. "Tudom, hogy éheztek, de ne higgyetek
azoknak a majmoknak, akik azt mondják, hogy ez a gyümölcs, amit banánnak
hívnak, ehető." Megmutatta nekik a gyümölcsöt, meghámozta, majd a héját
a tömegbe dobta, hogy megkóstolhassák azt. Persze a héj íze rossz volt.
Hősünket börtönbe vetették, de a cellájáig tartó úton, keresztül a piacon,
végig leköpdösték, mert rossz ételt akart eladni és meg akarta mérgezi a
majmokat. Miután már jó néhány hetet eltöltött a cellájában, hirtelen kinyílt
az ajtó és az egyik régi barátja termett előtte, aki menekülésre biztatta. A
régi barát már bekészített neki egy kis csónakot, így a majom könnyen
átlapátolhatott a túlsó partra. Mielőtt beszállt a csónakba a barátja azt
mondta: "Nem azért szabadítottalak ki, amit tettél, hanem azért mert a
barátod vagyok. Nem felejtettem el a gyerekkorunkban együtt töltött időt,
viszont megvetlek azért, mert meg akartad mérgezi a majmainkat. Ha a király
és a törvény azt mondja, hogy tilos, akkor neked sem szabad azt áthágni."
Majd hirtelen sarkon fordult és elment, anélkül, hogy hősünk bármit is meg
tudott volna magyarázni. Míg a folyón keresztül evezett, boldog volt, hogy
szabad lehettet, de ugyanakkor szomorú is volt, mert el kellett hagynia azt a
helyet ahol született, és mérges is volt, mert hamisan vádolták. "Ha a
törvény az ész felé emelkedik és mindenki megőrül, akkor jobb
odébbállni." Ezen morfondírozott miközben evezett. Mindeközben a király
odahaza katonákat küldött a banán királyságba, hogy beszerezzenek néhány
banánsarjat elültetésre a saját kertjébe, hogy a következő évben eladhassa a
gyümölcsöket a piacon nánab néven. Persze néhány év elteltével a majmok
rájöttek, hogy a gyümölcs igazi neve banán, de addigra már mindenki
elfeledkezett a hősünkről. Hősünk új életet kezdett a banán királyságban, új
barátokat és családot talált. Sok év elteltével visszatért szülőföldjére
abban a reményben, hogy a majmok ott intelligensebbek lettek. Azonban akik
felismerték őt a piacon, csak arra emlékeztek, hogy megszegte a törvényt, de
nem az igazi okra. "Nem emlékeztek miért voltam letartóztatva?"
Kérdezte őket. "Mindig hűségesnek kell lenned a királyhoz és a
törvényekhez," mondták, "nem helyes ellenszegülni a
törvényeknek." "Még akkor sem, ha a törvény ellentmondásban van az
ésszel?" kérdezte. "Mi történne akkor, ha mindenki elkezdene
gondolkodni ahelyett, hogy hűséges lenne a törvényekhez?" kiabálták
neki. Szomorúan bár, de megbizonyosodva, hogy jól tette, hogy elhagyja őket,
sarkon fordult és vissza sem tért többet. Persze tisztában volt azzal a
ténnyel, hogy a majmok az újhazájában sem jobbak vagy bölcsebbek, mint az
otthoniak. Mikor lesz az, hogy azok a majmok végre megértik, hogy nem az
állam vagy a törvények kellene, hogy ellenőrizzék őket, a helyett ezek
szolgálnia kéne őket, és ők maguk kellene, hogy irányítsák az államot, a
hatalmat és a törvényeket. Ha bárki talál valamiféle hasonlóságot valós
eseményekkel, akkor ez nem a véletlen műve.
|
-----------------------------------------------
|
--------------------------------------------------
|
-------------------------------------------------
|
---------------------------------------------------
|
|
Dienstag, 21. April 2020
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen